Brad Simpson
Mélyen tüdőztem le a fűvel ellátott cigarettám füstjét, s
amint tüdőm megtelt a káros anyaggal, kifújtam. A csikket a földre ejtve nyomta
el, s mentem barátaim után. A garázs mögül kifordulva értem utol őket, s onnan
együtt mentünk utunkra, ami az egyik flancos étterembe vezetett. Igaz, a
munkánk nem éppen a társadalom elvárásainak felel meg, de az ügyeinket, kulturáltan
és feltűnés nélkül próbáljuk megoldani. Tudni kell rólunk, hogy az utcalányok
főnökének munkáját segítjük, jobban mondva, az általa becserkészett lányokat
próbáljuk, a legjobb áron eladni, hogy utána mi történik velük, nem a mi
dolgunk. Ma is felszedünk egy újabb áldozatot, s utána jöhet a jól megszokott
alkudozás. A kocsi hangos féke jelezte, hogy megérkeztünk a felettesünkhöz,
majd miután mind a négyen elhagytuk a kocsit, a raktár épültbe lépve, egyenesen
a fehér ajtóig mentünk. Kopogás nélkül mentünk be, mire a főnök ránk kapta a
tekintetét.
- Styles hiányzik. – mutatott végig tolla hegyével rajtunk.
- A megbeszélésen ott lesz. – adtam tovább a Harry-től
kapott infót. Dylan bólintva jelezte, hogy megértette, majd a sarokba mutatott.
A srácokkal pontosan tudtuk, mit is jelent ez, így a megfelelő irányt felvéve
mentünk egyenesen a lányhoz. Mint mindig, most is egy agyon drogozott, kócos
20-as éveiben járó nő feküdt ott. Karjánál fogva emeltem fel a földről, s Ő
kisebb tántorgás után, megtalálta egyensúlyát, s jött utánunk, a kijárat felé.
Csak úgy, mint az eddigi alanyok, Ő sem tudta mi történik, üres tekintettel
szállt be az autóba, s kapcsolta be magát reflexszerűen. Connor inttet a
sofőrnek, majd a jármű ismét elindult. Meg sem álltunk egyenesen a célig, s
miután megérkeztünk, mindenki kiszállt a járműből, leszámítva a tárgyalásunk
főtémáját. Szmokingomat megigazítva tértem be az oly’ sokat emlegetett
helyszínre, s foglaltam helyet társaimmal együtt az érdeklődőkkel.
- Jó estét. – köszöntünk illedelmesen, mire felénk
biccentetek.
- Mennyi lenne az alapár? – tért rá rögtön a lényegre a
kalapos fickó. Sóhajtva adtam meg a válaszomat, miszerint a kiindulási ár 536
font (tehát 200.000 forint). A kalapos társa, egy grimasszal reagált az
ajánlatunkra, ezzel elárulva, nem tetszik neki.
- Mit szólnátok 480 font-hoz? – ivott bele az alkohollal
teli poharába. A fiúkkal egymásra néztünk, s nemlegesen ráztuk meg a fejünket.
- 500 font. – emelt 20 fontot Harry. A jövőbeli vásárlónk
újra gondolkozni kezdett, s tett még egy javaslatot, ami 490 fontot takar.
Hosszasan tetettük, hogy vacillálunk, hátha tesznek egy nagyobb ajánlatot, de
nem szánták rá magukat, így kénytelenek voltunk elfogadni. Hátra vezettük őket
a parkolóhoz, s miután megtaláltuk a kocsit, kiszedtük a lányt, zsebre vágtuk a
kapott összeget és már ott sem voltunk. Éppen kezdtünk megörülni, hogy Dylan
nem hív minket egy újabb munkával, de a történtek szerint elkiabáltuk. Harry
telefonja szólalt meg, s miután letette, velünk is közölte, hogy még van egy
munkánk. Visszamentünk a kiindulási helyünkre, s ismét utat törtünk a jól
ismert fehér ajtóig.
- Nos, mi lenne az? – álltam elő azonnal a kérdésemmel,
minden köszönés nélkül. Nem vette magára bunkóságomat, már megszokta.
- Új részlegre helyezlek át titeket. – mosolygott gonoszul.
Én már tudtam, mocskos és veszélyes munkát fog ránk hagyni, de ez egyáltalán
nem zavart. Mindig is szerettem volna élvezetesen leélni az életemet, ami eddig
sikeresen megy.
- A következő munkátok nagyon nagy figyelmet és óvatosságot
igényel. Egy lányt kellene elrabolni, s olyan messzire vinni innen, amilyen
messzire csak tudjátok. – mondta szigorúan. Komoly dologról lehet szó, mindig
elhülyéskedi ezeket a találkozókat, azonban most vér komoly.
- Milyen lányról
lenne szó? – szólalt meg Tristan.
- Hope Wright-ról. – amint kimondta ezt a két szót, ledermedtem.
Szia:) ma találtam a blogod és eddig tetszik:) nagyon kiváncsi vagyok a következő részre ugyhogy gyorsan folytasd! :)
VálaszTörlésNagyon jó!! Siess a kövivel!! :) xoxo
VálaszTörlés